A medve nem csak egy egyszerű játékfigura; ő a természet hatalmas és lenyűgöző teremtménye, akinek ereje és szépsége mindenkit lenyűgöz.

Valaha úgy véltük, hogy az erdő mélyén, jó messze a civilizációtól, egy medve felbukkanása igazi ritkaság. Aki igazi medvészszeretettel bír, és nem csupán az állatkert keretein belül kíváncsi e csodálatos lényre, annak Tusnádfürdő tájékán érdemes kalandoznia, ahol a medvék szinte turistacsalogatóként bukkannak fel, amikor az emberek a természet szívébe merészkednek. De ha igazán különleges élményre vágyik valaki, érdemes a Nagy Medvevadász egykori vadászlesének környékére látogatnia, ahol a múlt és a jelen találkozik. A tankönyvek szerint télen a medvék álomba merülnek, majd februárban, a tavaszi napsugarak hívogatására, kezdik latolgatni, hogy elhagyják-e a barlangjukat, ahol a zimankót átvészelték.

A mai világban a helyzet drámai fordulatot vett. Az egykor elfogadott elméletek és gyakorlatok teljesen megfordultak. A barnamedvékkel való találkozás már nem igényel különösebb erőfeszítést: elegendő kimenni az udvarra, vagy sétálni egyet a település utcáin. A hírekben egyre gyakrabban olvashatunk arról, hogy a ragadozó nyomai télen megjelennek a települések határain, miközben a medvék által okozott károk – elpusztított állatok, megrongált kerítések és gyümölcsfák – egyre inkább unalmassá válnak. Csak akkor figyelünk fel igazán, amikor a hírekben ritkán, de annál súlyosabb esetekről számolnak be, például sebesült áldozatokról, köztük akár békés turistákról. Igen, bár a medvék nem keresik az emberi konfliktust, mégis előfordulhat, hogy támadnak, különösen, ha megzavarják őket, vagy ha közel vannak a bocsokhoz. A legnagyobb veszteség azonban nem csupán az anyagi kár, hanem a mentalitásunk változásában rejlik: a szorongás, ami sokak lelkében gyökerezik. Ma már nemcsak a természetjáró turisták, hanem a falusiak és a városlakók is nap mint nap szembesülnek a gondolattal, hogy akár egy medvével is találkozhatnak. Korábban ez a lehetőség eszükbe sem jutott!

Lassan már nem meglepetés, hogy a Somostetőn a futópályán újra anyamedve és bocsai sétálgatnak, vagy hogy az állatkert látogatói szemtanúi lehetnek, ahogy egy medve felfalja a vaddisznót vagy más állatokat. Az igazán aggasztó azonban, hogy a medveveszélyről szóló figyelmeztetések egyre gyakoribbá válnak Marosvásárhelyen. Május elején például az orvosi egyetem területén, a Pszichiátriai Klinika közelében egy kukában bukkant fel egy medvebocs, nem sokkal azelőtt pedig az étkezde környékén is látták. Igazi mesehősök, mint Teddy maci, Paddington vagy Micimackó – csak éppen a valóságban. A polgármesteri hivatal tájékoztatása szerint a szakembereknek sikerült befogniuk és elszállítaniuk egy medvebocsot (vajon ő is rátalál a "jólétbe" vezető útra?), később pedig egy második bocsot is ugyanabból a környékről, míg a harmadik bocs még mindig szabadon kószál. "Kérjük, mindenki legyen rendkívül óvatos!" – olvasható a figyelmeztetésben. De vajon meddig tarthat ez a helyzet, hiszen a biztonság folyamatosan csökken?

Ha így haladunk, nemsokára külön medveosztályt nyithatunk az elmegyógyintézetben a medvekomplexussal küszködők számára. Egyesek a bokor helyett is újra és újra medvét látnak, mások pedig akár domináns nagyvadnak képzelhetik magukat. Aztán egyre időszerűbb lenne egy új tantárgy bevezetése a nemzeti alaptantervbe: Teendők és elsősegélynyújtás medvetámadás esetén. Hacsak nem jutunk el oda, hogy majd a macik számára indul be alapképzés, csakis tandíjmentes helyeken. Elvégre a szakkönyvekben eddig leírtakkal ellentétben megjelent a "medve nagycsalád" gyakorlata. Egyelőre viszont maradjunk abban, hogy ajánlatos tornacipővel járni egyetemre, mint a tigrisvadászokról szóló viccben, amikor a könnyedén öltözködő vadász nem a vadállatnál, hanem társánál igyekszik gyorsabban futni.

Apropó tigris! Andrei Tănase "Tigris" című párkapcsolati drámájának több jelenete Marosvásárhely festői tájain készült. A 2023-as román film egyik tigrise nem más, mint a tíz évvel ezelőtt bemutatott Oscar-díjas "Pi élete" film emblematikus szereplője. A film cselekményében a tigris feltűnik a marosvásárhelyi vár impozáns falai között, valamint a város hangulatos utcáin is. Talán itt az ideje, hogy egy "Medve" című film forgatásába kezdjünk, új forgatókönyvvel, de hasonlóan lenyűgöző helyszínekkel?

A Pszichiátriai Klinika közelében kószáló medvebocs története is igazolja: egyre abnormálisabb világban élünk. Miközben én még mindig hiszek abban, és azt vallom, hogy a "normális" embereket és medvéket kellene támogatni, ebben az új, fejlett, nyugati típusúnak tartott világrendben már nemcsak az ember lustult el, hanem a vadállat is "eltáposodott". Mindketten a könnyebb utat választják a megerőltető munkához való hozzállás, az élelemszerzés területén. A macinak is kedvezőbb és kellemesebb kukázgatni, hozzájutni az ember alkotta mesterséges világ élelemforrásaihoz, "a mindennapi kenyérhez", mint a természetben egyre jobban visszaszorítva küzdeni a táplálék beszerzéséért.

Miközben az egyetemes és uniós jogszabályok, valamint az állati jogok köteleznek bennünket, a romániai medvék drámai elszaporodása miatt a hatóságok az egyenletes elosztás módszerét választották válaszként. Ahhoz, hogy egy medvét kilőhessenek, legalább négyezer eurós vadkárt kell okoznia, vagy emberéletet kell veszélyeztetnie. De mit tehetnek az emberek, akik szembesülnek ezzel a helyzettel? Őrségeket állítanak fel, csoportokba verődve szerveznek medveűző akciókat, és abban reménykednek, hogy sikerül megszabadulniuk a falujukban egyre inkább nem kívánatos "betolakodóktól". Azonban nem számít, hogy más közösségek ezzel párhuzamosan több medvés incidenssel néznek szembe. A közös célunknak inkább az kellene lennie, hogy a medvék visszanyerjék természetes élőhelyeiket, hogy ne szenvedjenek éhségtől a téli álom helyett, és hogy a túlszaporodásuk megakadályozása legyen a megoldás, nem pedig az elpusztításuk. Szükség van hatékony jogszabályokra és gyakorlati intézkedésekre, hogy valódi megoldást találjunk erre a komplex problémára.

"Az asszony nem csupán egy személy, a sör nem csupán egy ital, a medve pedig nem csupán egy játék" – idézem a jól ismert székely bölcsességet. Ahogy a medvekomplexus egyre több embert érint, fontos emlékeznünk arra, hogy a medve sem vágyik a társaságunkra; kifinomult érzékszerveinek köszönhetően rendszerint elkerül minket. Tény, hogy mi sem keressük a találkozást vele, hiszen a medve sohasem válik játékká, csupán a mesék varázslatos világában létezhet így.