A legfrissebb adatok szerint a magyar lakosság közel fele elégedetlenséget érez, azonban a megélhetési nehézségek miatt nem tesz lépéseket. Ezek a számok rendkívül aggasztóak, és figyelemfelkeltő helyzetet tükröznek – írja a Pénzcentrum.

Két éven belül munkahelyet váltana a magyar munkavállalók fele az Erste felmérése szerint. Sokan nem igazán elégedettek a munkahelyükkel, minden második dolgozó úgy látja, jelenlegi munkáltatójánál nincs esélye építeni a karrierjét, és nem igazán tudja kibontakoztatni a tehetségét sem. A dolgozók megtartásának fontos eszköze, ha a munkáltató a kollégák önfejlesztését támogatással vagy képzési lehetőségek biztosításával segíti.

A legfrissebb Erste Magyarország által készített felmérés szerint a magyar munkavállalók közel fele, pontosan 45 százalék, nem elégedett a munkahelyével. A kutatás 16 és 69 év közötti, reprezentatív mintán alapul, amelyben körülbelül 1200 főt kérdeztek meg. A legnagyobb elégedetlenség a kis- és középvállalkozásoknál, valamint a nagyvállalatoknál dolgozó fizikai munkavállalók körében tapasztalható, ahol az elégedetlenek aránya 55, illetve 54 százalék. Ezzel szemben a szellemi munkát végző vállalkozók, akik saját választásuk szerint végzik feladataikat, csupán 16 százalékban mondták, hogy nem elégedettek, ami érthető is, hiszen ők azokat a feladatokat végzik, amelyeket szívük szerint választottak.

Az érettségivel vagy szakmunkás végzettséggel rendelkező egyének körében a legnagyobb elégedetlenség tapasztalható, míg a diplomások a legkevésbé panaszkodnak a munkahelyi körülményeikre. Érdekes módon a 40-49 éves korosztály tagjai a legnagyobb arányban, 53%-ban nyilatkoztak negatívan a munkával való elégedettségükről. Ezzel szemben a 60-69 évesek a legnagyobb elégedettséget mutatják, hiszen közöttük a legkisebb azok aránya, akik elégedetlenek a munkahelyükkel, és a legnagyobb azoké, akik elégedettek.

A legfrissebb felmérés alapján a munkavállalók több mint fele, pontosan 51 százalék úgy érzi, hogy a munkahelyén nem tudja maradéktalanul kibontakoztatni a tehetségét. Különösen aggasztó a helyzet azok körében, akik érettségivel vagy szakmunkás végzettséggel rendelkeznek; körükben a negatív vélemények aránya 59, illetve 54 százalék. Ezzel szemben a diplomások és a nyolc osztállyal rendelkező munkavállalók esetében ez az arány alacsonyabb, 47, illetve 43 százalék.

A felmérés során kiderült, hogy a válaszadók közel fele (49%) úgy érzi, hogy a jelenlegi munkahelyén nincs reális esély a karrierépítésre. Sokan nem tartják valószínűnek, hogy belső áthelyezésre vagy előléptetésre kerülne sor. Mindössze a munkavállalók 20%-a véli úgy, hogy egy másik szakterületre vagy munkakörbe való átmenet lehetséges, míg a magasabb pozíciók elnyerésére csupán 15% lát esélyt. Érdekes, hogy a férfiak körében 18% nyilatkozott arról, hogy bízik az előléptetés lehetőségében, míg a nők csupán 12%-a gondol hasonlóképpen. A legfiatalabb munkavállalók (16-29 évesek) azonban a legoptimistábbak, amikor a cégen belüli karrierlehetőségeiket latolgatják.

A fenti adatok tükrében nem meglepő, hogy a munkavállalók közel fele (47%) nem a jelenlegi állásukban képzeli el a jövőjét, és a következő két évben váltani szeretnének. Ezen belül 42% annyira elhatározta, hogy minél előbb új kihívások után néz, míg 58% a közeljövőben, azaz az elkövetkező 1-2 évben tervez váltást. Érdekes módon a hosszabb távú tervezés iránti igény is jelentős, hiszen 32% olyan munkavállaló van, aki öt évnél is hosszabb időre tekint, azonban a fiatalabb generációk (16-29 és 30-39 év közöttiek) között ez az arány csak 22%. A diplomás munkavállalók esetében szintén alacsonyabb a hosszú távú elköteleződés: mindössze 21% szeretne azonnal váltani, míg csupán 10% tervez öt évnél hosszabb időre maradni.

A lakosság 44%-a már több mint öt éve tölti a mindennapjait ugyanazon a munkahelyén. Ezzel szemben a nem olyan régen munkahelyet váltók aránya figyelemre méltóan magas: 18% kevesebb mint egy éve, míg 14% 1-2 éve dolgozik az aktuális munkaadójánál. Különösen a fiatalabb generációk, a 16-29 évesek és a 30-39 évesek esetében figyelhető meg, hogy 28% és 25% közötti arányban vannak azok, akik még csak rövid ideje, kevesebb mint egy éve vannak a jelenlegi pozíciójukban. Ezzel szemben a 60-69 évesek körében megdöbbentően magas, 80%-os arányban találhatóak olyanok, akik már több mint öt éve nem váltottak munkahelyet.

A kutatás során arra voltunk kíváncsiak, mennyire tartják a munkavállalók fontosnak a saját fejlődésüket, milyen lépéseket tesznek ennek érdekében, és milyen támogatásokat várnak el ehhez. A felmérés lehetőséget adott arra, hogy több választ is megjelöljenek. Az eredmények alapján a magyar munkavállalók a fizikai egészségük ápolását tartják a legértékesebb befektetésnek a személyes fejlődés szempontjából, ami a válaszadók 35 százalékának véleménye. Ezt követi a családi és baráti kapcsolatok rendezése, amire 34 százalék voksolt, majd a rövidebb képzések elvégzése (33 százalék), az autodidakta tanulás (33 százalék), valamint a hagyományos oktatási intézmények keretein belüli tanulás (32 százalék). A lakókörnyezet szebbé tétele és a mentális egészség megőrzése is fontos, ezekre a válaszadók 31, illetve 30 százaléka mutatott érdeklődést. Különösen a 30-39 éves korosztály értékeli a tanulás különböző formáit, hiszen 40 százalék feletti arányban jelölték meg ezeket. A diplomás válaszadók pedig általában több önfejlesztési módszert is kedvezően értékelnek.

A személyes fejlődés terén a legtöbben önállóan igyekeznek előrelépni: a válaszadók 35 százaléka egyedül tanul, 24 százalékuk a lakókörnyezetük rendezésére összpontosít, míg 23-23 százalék a társas kapcsolatok fejlesztésén és a mentális egészségük ápolásán dolgozik. Emellett a fizikai egészségükkel is foglalkoznak (22 százalék), és a megjelenésük javítására is figyelmet fordítanak (21 százalék). Érdekes, hogy csupán a munkavállalók 13 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem foglalkozik a saját fejlődésével. A fiatalabb korosztály, különösen a 16-29 évesek, kiemelkedően aktívan törődnek mentális egészségükkel, hiszen 32 százalékuk ezen a területen dolgozik. Ezzel szemben a 60 év felettiek körében a fizikai egészségre való odafigyelés a jellemző, hiszen 28 százalékuk prioritásként kezeli ezt a kérdést.

A felmérések szerint a lakosság jelentős része, pontosan 31% heti, míg 29% napi szinten szán időt az önfejlesztés különböző formáira. Érdekes módon a magasabb iskolai végzettségűek körében még nagyobb az önfejlesztés iránti elköteleződés: az érettségizettek 62%-a, míg a diplomások 75%-a rendszeresen, napi vagy heti gyakorisággal foglalkozik saját fejlődésével. Ezzel szemben a nyolc általános iskolát végzetteknél ez az arány csupán 48%, a szakmunkások esetében pedig 54%. A munkavállalók közel fele, 45%, évente kevesebb mint 50 ezer forintot költ az önfejlesztésre, míg csupán 5% fektet be 500 ezer forintnál többet ezen a területen. A költések mértéke is eltérő: a férfiak, a diplomások és a fővárosban élők általában hajlamosabbak nagyobb összegeket áldozni a saját fejlődésükre, míg a nők körében ez a tendencia mérsékeltebb.

A magyar társadalom tagjai leginkább saját felelősségüknek tekintik önmaguk fejlesztését, aminek aránya 45 százalék. Ugyanakkor sokan, 39 százalék, a család és barátok támogatására is számítanak. Az állam 22 százalék, míg a munkahely 20 százalék esetében kínál segítséget. Érdekes, hogy a férfiak 25 százaléka inkább a munkahelyi támogatásra támaszkodna, míg a nőknél ez az arány csak 16 százalék. A megkérdezettek többsége, 47 százalék, az anyagi jellegű támogatást tartja a leghasznosabbnak, de a rendszeres motiválás és emlékeztetés a fejlődési lehetőségekre is népszerű, 39 százalékos arányban. Emellett a szabadidő biztosítása is fontos, 33 százalék ezt tartja fontos támogatási formának. A fiatalabb, 60 év alatti korosztály körében a pénzügyi támogatás iránti igény magasabb, míg a diplomások inkább az időmenedzsment és a folyamatos motiválás iránt érdeklődnek.