Öt rejtélyközpontú film, amelyek megoldása meglepően egyszerű 1. **A hatodik érzék** - Ez a klasszikus thriller mindannyiunk számára ismert. A történet során a kisfiú, Cole, azt állítja, hogy látja a halott embereket. A film csavarja a végén érkezik, de

Ezekre a váltásokra valójában egyszerűen rá lehetett jönni.

Imádjuk azokat a csavaros filmeket, amelyek végén egy olyan meglepő információt kapunk, amely teljesen új megvilágításba helyezi az addig látottakat, vagy éppen segít végre tisztázni, mi is zajlott valójában. Bár az alkotók kreativitása és rafináltsága gyakran lenyűgöző, a tapasztalt mozinézők számára még a legjobban elrejtett csavarok is idő előtt felfedik magukat – következzen öt példa, ahol a kiszólások vagy a történet finom jelei elárulták a titkokat!

Igazán különleges módon indítjuk a listát Wes Craven örökérvényű klasszikusával: a Sikoly nem csupán a slasher műfaj vérfrissítését hozta el, hanem egy izgalmas elegyet alkotott a műfaji önreflexióval és a fekete humorral is. Itt nem csak egy tipikus kaszabolós horrorról van szó, hanem egy lebilincselő krimiről is, bár ezt a rejtélyt sajnos hamar leleplezi a cselekmény. Ghostface túlzottan könnyedén, szinte lehetetlen gyorsasággal mozog a gyilkosságok helyszínei között, így nehezen hihető, hogy ilyen rövid idő alatt képes lenne eljutni egymástól távoli pontokra.

Hogy kik, arra már nehezebb rájönni, de ha egy kicsit belegondolunk a motivációkba, még akár rá is hibázhatunk.

A John Cusack főszereplésével készült „Azonosság” egy elhagyatott motel falai között bontakozik ki, ahol tíz idegen találkozik, miután a szélsőséges időjárás kényszeríti őket a menedék keresésére. Az unalom elkerülése érdekében azonban egy sorozatgyilkos vetett szemet rájuk, és sorra szedi áldozatait. Bár a történet alapötlete nem újkeletű — Agatha Christie 1939-es klasszikusában, a „Tíz kicsi néger”-ben (vagy újabb címén: „Mert többen nincsenek”) szintén egy szigeten játszódik hasonló forgatókönyv —, a film sötét atmoszférája és noiros elemei friss színt visznek a cselekménybe. Azonban a film végkifejlete hamar sejtethetővé válik, hiszen olyan események következnek be, amelyek egyre inkább ellentmondanak a logikának, és kétségeket ébresztenek a nézőkben a valóság természetével kapcsolatban.

Talán nem véletlen, hogy mindez egy disszociatív személyiségzavarral küzdő sorozatgyilkos elméjében bontakozik ki, nemde? De bizony!

M. Night Shyamalan már több mint huszonöt éve cipel egy hatalmas terhet: a Hatodik érzék (1999) óriási sikerét. A film végén elhelyezett csavar valódi sokkot okozott a nézőknek, senki sem számított arra, hogy Bruce Willis karaktere valójában halott. Azóta azonban a közönség elvárásai az egekbe szöktek, hiszen mindenki ezt a szintet kívánja tőle. De valljuk be, a "Bruce Willis végig halott volt" fordulat megismételhetetlen, hiszen azóta nem sikerült hasonlóan meglepő csavart produkálnia. Persze akadtak azóta is figyelemre méltó pillanatok a filmjeiben, de sok esetben a Hatodik érzék színvonalát nem tudta elérni. A Falu tökéletes példa erre: a történet egy tizenkilencedik századi közösségben játszódik, ahol a helyiek nem hagyhatják el a falut, mert a környező erdőkben félelmetes szörnyek rejtőznek. De a valóság ennél sokkal árnyaltabb: a szörnyek csupán a közösség technofób öregeinek kreálmányai, akik ezzel próbálják elszigetelni a lakókat a modern világ hatásaitól.

A Stephen King művéből készült filmben Johnny Depp alakítja Mort Rainey-t, az egykori bestsellerírót, aki a válása óta magányosan él egy erdei faházban - itt igyekszik túllépni a veszteségen. Egy nap felkeresi egy titokzatos idegen (John Turturro), aki plágiummal vádolja. Ahogy egyre inkább elmérgesedik a helyzet, Mort kezdi elveszteni a józan eszét, és összefolyik a képzelet és a valóság. A csattanó könnyen kitalálható, hiszen az írót már kezdetektől úgy ábrázolják, mint akinek valami mély titka és pszichés gondja van, szóval nem meglepő, hogy

a Fűrész-sorozat hagyományos brutalitásának elhagyása sajnos nem hozta meg a várt eredményeket. A Spirál sok szempontból friss megközelítést ígért, de végül inkább egy elmosódott árnyékként maradt vissza, mintsem egy ütős folytatásként. A történetvezetés kiszámítható lett, és a karakterek fejlődése is elmaradt a korábbi filmek dinamikájától. Bár az új irányvonal dicsérendő, a rajongók számára a sorozat esszenciális elemei – a feszültség, a kreatív csavarok és a brutális csapások – hiányoztak, így a film inkább egy kísérlet maradt, semmint egy valódi folytatás.

Schenk nyomozó (Max Minghella) halála titokzatos módon elmarad a bemutatásból, ami különösen gyanús egy olyan franchise esetében, amely az explicit gyilkosságokra épít. Innen már csak egy lépés, hogy elgondolkodjunk azon, ki is állhat az új Jigsaw kegyetlen játékának hátterében - igen, pontosan ő.