Sajnos 45 éves korában elhunyt Kovács Attila. A hírek szerint a tragikus esemény sokakat megrázott, és az emlékére sokan osztották meg gondolataikat és érzéseiket a közösségi médiában. Attila életében számos emlékezetes pillanatot hagyott maga után, és so

A koronavírus-járvány alatt készült fotósorozata jelentős visszhangot keltett a magyar médiában. Az egyetem saját halottjaként tiszteleg emléke előtt, munkatársai pedig egy kedves, alázatos és minden részletre figyelő emberként őrzik meg emlékét.

Méltósággal viselt, hosszú betegség után, 45 éves korában elhunyt Kovács Attila, a Semmelweis Egyetem fotósa, a Marketing és Kommunikációs Főigazgatóság munkatársa, közölte honlapján az egyetem. Az intézmény saját halottjaként búcsúzik tőle.

Attila az egyetem falai között szinte mindenki számára ismert személyiség volt, és ő is jól ismerte a közösség tagjait. Nincs olyan klinika, intézmény vagy szervezeti egység, ahol ne lett volna jelen a munkájával. A Semmelweis Egyetem a második otthonává vált, ahol a kollégáit családtagként kezelte. Három különböző rektorral dolgozott együtt, mindegyikükkel szoros és baráti viszonyt alakított ki.

Az évnyitókat, diplomaátadókat, a Semmelweis napi ünnepségeket és más kiemelt eseményeket ugyanazzal a lelkesedéssel és profizmussal örökítette meg, mint a hallgatói programokat, gólyatáborokat, az új műtéti eljárásokat vagy a fejlesztéseket. Ott volt rendezvényeken, sportversenyeken, hangversenyeken, a Sándor-palotában, a Terrorelhárítási Központ gyakorlatai során, kutatócsoportoknál, műtőkben, tantermekben, laborokban és a menzán is.

A fotózás nem csupán egy foglalkozás volt számára; egy igazi szenvedély és szabadidős tevékenység is, amelyben szívesen merült el.

2020 tavaszán az akkori kommunikációs igazgató kérte fel, hogy fotózza a klinikákon a rendhagyó helyzetet. Attila azonnal igent mondott, beöltözve dolgozott a frontvonalon. A sorozat 2021-ben jelent meg, és bejárta a magyar sajtót.

Pályafutása kezdetén banki környezetben tevékenykedett, ám hamarosan a rendezvényfotózás világa varázsolta el. 2011-ben csatlakozott a Semmelweis Egyetemhez, ahol ő lett az első hivatalos munkatárs, aki kizárólag fotós feladatokat látott el. Innovatív módon készítette el az első illusztratív fényképeket az intézmény különböző eseményeiről, ezzel friss, új vizuális arculatot teremtve az egyetemi honlapok számára. Az egyik első jelentős projektje a daganatos gyerekekről készült fotósorozat volt, amelyen a kicsik boldogan mosolyognak a kamerába, megörökítve a remény és az élet szépségét.

Nevéhez fűződik az egyetemi fotóarchívum létrehozása, amely ma 220 ezer képet tartalmaz, ebből mintegy 110 ezret ő készített. Ő telepítette a rendszer programját, feltöltötte a saját és a régi, CD-ken tárolt fotókat, és a Központi Levéltárral is együttműködött, hogy történelmi képek is bekerüljenek. Rendszeresen válogatta a nyomtatott Semmelweis újság borítóképeit, több könyv és kiadvány képanyagát állította össze, és az első egyetemi karácsonyi képeslapokat is ő készítette.

Érdeklődése kiterjedt a természettudományokra, a biológiára és a fizikára is. Sosem elégedett meg azzal, hogy csak a feladatát teljesítse, mindig igyekezett jobb fotókat készíteni. Gyakran elkísérte a kommunikációs igazgatóság munkatársait interjúkra, a beszélgetéseket is figyelemmel kísérte. Szabadidejében szintetizátorokat szerelt és épített.

A betegágyon sem hagyta el a jókedve, és az utolsó napjaiban is lelkesen vágyott arra, hogy aktívan részt vegyen a munkában.

A Marketing és Kommunikációs Főigazgatóság úgy fogalmazott: hiányát mély fájdalommal élik meg, emlékét szeretettel őrzik.