163 évvel ezelőtt, 1860. október 23-án született Rippl-Rónai József, a magyar művészet kiemelkedő alakja. Munkássága nem csupán festői tehetségét tükrözi, hanem a korabeli társadalom és kultúra sokszínűségét is. Rippl-Rónai életműve máig inspiráló hatássa

Rippl-Rónai József, a posztimpresszionizmus kiemelkedő magyar alakja, 163 évvel ezelőtt jött világra, és művészete máig inspirálja a művészetkedvelőket.

1861. május 23-án Kaposváron látta meg a napvilágot egy tanító családjának legidősebb gyermeke, aki később jelentős pályát futott be. Eleinte gyógyszergyakornokként kezdte pályafutását, de ambíciói és elkötelezettsége révén a Budapesti Tudományegyetemen megszerezte a gyógyszermesteri oklevelét.

Nem sokkal később azonban elhatározta, hogy búcsút int a patikák világának, és gróf Zichy Ödön mellett házitanítói pályára lépett.

A család iránti elkötelezettség vezette őt arra, hogy mélyebben belemerüljön a rajzolás világába. Egy jezsuita mester útmutatása nyomán formálódott meg benne az a határozott szándék, hogy festői pályára lép.

1884-től a müncheni Képzőművészeti Akadémia falai között mélyítette el művészi tudását, és három évvel később, 1887-ben egy állami ösztöndíj segítségével Párizsba utazott. Itt Munkácsy Mihály, a korabeli művészet egyik kiemelkedő alakja, tanítványaként fogadta őt, lehetőséget adva számára a fejlődésre és a művészi identitásának kibontakoztatására.

Két éven át foglalkozott a műkereskedelemben népszerű "munkácsys" festmények elkészítésével, amelyeket a mester saját aláírásával látott el, ezzel garantálva azok hitelességét.

A következő tíz év alatt vált Rippl-Rónai a haladó európai művészet egyik jelentős alakjává.

Főként a barna, fekete és szürke árnyalatait alkalmazta, ami a visszafogott színpalettának és a rajzot csupán enyhén takaró vékony festékrétegnek köszönhetően, alkotásai rajzos jellegűvé váltak.

Első nagyszabású műve, az 1889-es Nő fehérpettyes ruhában már az önálló stílus jegyeit mutatja. Az ágyban fekvő nő vagy az 1892-ben festett, Gauguin tetszését is elnyerő e korszak jellegzetes alkotása.

Párizs fénylő korszakában a posztimpresszionizmus és a francia szecesszió, valamint az art nouveau jegyében alkotó Nabis-csoport tagjaként tevékenykedett, egészen a századfordulóig együttműködve társai­val. Kiemelkedő festőbarátairól, mint Bonnard és Vuillard, valamint szobrász barátjáról, Maillolról készült portréi lenyűgöző bepillantást nyújtanak művészi világába.

1895-ben visszatért szülőföldjére, ahol egy figyelemfelkeltő kiállítást szervezett. Bár tárlata vegyes érzelmeket váltott ki, mégis elnyerte az Andrássy grófok szimpátiáját, ami később fontos megrendelésekhez vezetett. 1902-ben véglegesen hazatért, és Kaposváron kezdett új életet. Ez a jelentős fordulat szinte azonnal nyomot hagyott festői stílusán is, új irányvonalakat keresve az alkotásaiban.

A mindennapi élet apró pillanatai és a közvetlen környezetében fellelhető jellegzetes karakterek töltötték meg a festmények világát. A kontúrok háttérbe szorultak, míg a színek vibráló életre keltek, és új dimenziót adtak a látványhoz.

1906-ban Budapesten megrendezett grandiózus tárlatán közel háromszáz műve talált gazdára. E meghatározó időszakának legismertebb alkotásai közé tartozik az apja barátjáról, Piacsek bácsiról készült festménysorozat. Az állami díjak és a pozitív kritikák árulkodtak arról, hogy fokozatosan elfoglalhatja a megérdemelt helyét a magyar festészet palettáján.

A századforduló szecessziós művészetére az összművészeti törekvés volt jellemző, mely a művész feladatának azt tekintette, hogy az élet minden területét átszője műalkotásokkal. Rippl-Rónai József szervezésével és elnökletével alakult meg Budapesten 1908-ban a "Műhely" nevet viselő iparművészeti csoportosulás, amely a mai lakberendezőkhöz hasonlóan vállalta a lakások teljes berendezését.

Andrássy Tivadar impozáns palotájában az üvegmennyezet csodálatos fénye, a kandalló elegáns formái, valamint a spanyolfal gazdag díszítése mind-mind a mester tehetségét tükrözi. A gondosan kiválasztott bútorok, a kifinomult hímzések és a különleges edények együtt alkotják a hely varázslatos atmoszféráját. Különösen emlékezetes alkotása a Nő rózsával című hímzés, amely az Iparművészeti Múzeumban található, és a művészet iránti szenvedélyét hirdeti.

Élete végén már csupán pasztell színekkel játszadozott, finom árnyalatokban öntötte formába gondolatait.

Ebből az időből származik a művész önarcképsorozata és a művészportré-sorozat, amelyek közül a leghíresebb a Pirossapkás önarckép, valamint Móricz, Babits és Szabó Lőrinc portréja.

Rutinjának és rendkívüli rajzkészségének hála, rengeteg pasztellképet alkotott. Sajnos, mivel nem alkalmazott fixáló anyagokat, sok műve elmosódott és tönkrement az idő múlásával.

A magyar művészet történetében kevés olyan életmű található, amely ilyen lenyűgöző örökséget hagyott maga után. Körülbelül 2400 olaj- és pasztellkép, 800 rajz, 30 rézkarc és litográfia, valamint 100 iparművészeti alkotás szemtanúja a tehetségének, és ma is folyamatosan bukkannak elő újabb, eddig ismeretlen művek. Számos alkotása a Magyar Nemzeti Galéria falain látható, míg önarcképe a firenzei Uffizi gyűjteményének büszkesége.

Rippl-Rónai József színes és eseménydús élete 1927. november 25-én, Kaposvárott, egy hosszú betegség után zárult le.

Forrás: MTI