Magyar kutatók felfedeztek egy lenyűgöző leletet: egy 100 millió éves kőbe zárt állatot. Ez a különleges találás új fényt derít a régmúlt élővilágára, és izgalmas lehetőségeket nyújt a tudományos kutatások számára. Az ilyen ősi maradványok nemcsak a múltb
Egy magyar kutatócsoport felfedezett egy különleges ősi poloskát, amely közel 100 millió éves borostyán alatt rejtőzött – olvasható az ELTE legfrissebb közleményében. A kutatók által készített tanulmány szerint ezek a rovarok a földtörténet korábbi időszakaiban valószínűleg jelentős beporzó szerepet játszottak.
Mivel az ízeltlábúak csontozata hiányzik, így rendkívül sérülékeny élőlényeknek számítanak, ami megnehezíti maradványaik hosszú távú megőrzését. Csupán különleges körülmények között, például megkövült gyanta, mint a borostyánkő segítségével maradhatnak fenn épségben. Ezért a legújabb felfedezés igencsak jelentőséggel bír.
A földtörténeti középidőből származó, különleges kéregpoloskára (Aradidae család) bukkant Kóbor Péter rovartani szakértő és Szabó Márton őslénykutató. E ritka lényt burmai borostyán fogta közre, amely körülbelül 99 millió évvel ezelőtt alakult ki a Nyugat-burmai terrán néven ismert földtömegen.
A Shaykayatcoris michalskii néven ismert faj teljesen új felfedezés a tudomány világában. Különlegessége abban rejlik, hogy irizáló, színjátszó köztakaróval rendelkezik, amely eddig ismeretlen volt ebben a családban.
Bár az irizálás nem ritka a poloskák közt, kifejezetten szokatlan az olyan rejtett életmódú csoportoknál, mint a kéregpoloskák. E poloskák nevükhöz méltóan többségében fák kérge alatt élnek, és gombafonalakon táplálkoznak.
Az irizálásnak két fő szerepe lehet. Az egyik, hogy elrettentse a potenciális ragadozókat; ehhez élénk színek és figyelemfelkeltő minták társulhatnak. Azonban a poloska esetében ez valószínűtlen, hiszen alapszíne inkább barnás árnyalatú. A másik lehetőség, hogy álcázásra szolgál, lehetővé téve, hogy a rovar könnyedén beleolvadjon a virágos környezetbe – ez a magyarázat tűnik valószínűbbnek.
A borostyánban fellelhető növényi részecskék és a testére tapadt virágpor mennyisége lenyűgöző képet fest erről az állatról. Az irizáló színek pedig arra engednek következtetni, hogy ez a poloska valószínűleg virágok látogatására specializálódott, s így beporzó szerepet is betölthetett. Ez a felfedezés azt sugallja, hogy a poloskák szerepe a viráglátogatásban és esetleg a beporzásban sokkal fontosabb volt az evolúció korai szakaszaiban, mint amit jelenleg tapasztalunk. A mai poloska fajok túlnyomó többsége már nem vesz részt virágok látogatásában, mivel valószínűleg más, specifikusabb beporzók, mint például a méhek, háttérbe szorították őket ezen a téren.
A felfedezés segít megérteni, hogyan alakult ki a mai rovarvilág, hogyan reagáltak az egyes fajok a versenyre és a környezeti változásokra. E tudással felfegyverkezve pedig könnyebben eligazodhatunk a jelen ökológiai és mezőgazdasági kihívásaiban is -- például a beporzók csökkenésével kapcsolatban.
Ez már nem az első eset, hogy magyar kutatók felfedezéseket tesznek ősi, évmilliókkal ezelőtt élt állatokkal kapcsolatban. Ha érdeklik a hasonló témák, korábbi írásainkat az alábbiakban találja:
